Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rózsa csak egyszer nyílik És elhervad azután. Szeretni csak egyet lehet, tiszta szívbõl IGAZÁN!

Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem.

SZERELMI VALLOMÁS

Ha majd egyszer megkérdezed miért szeretlek, én ezt fogom válaszolni Rólad, Neked:

Mert Te vagy a legszebb égitest, a Nap,
mely mindig világosságot és meleget ad.

Mert ott vagy mindenhol, Te vagy nekem a fény,
nélküled sötét van, s így megvakulok én.

Mert Te vagy nekem erdő mélyén a tűz,
amely óv a hidegtől, s minden vadat elűz.

Mert Te vagy nekem sivatagban a hűsítő víz,
mely a nagy hőségben a kiszáradástól őriz.

Mert a kedvenc színem is Te vagy, a zöld,
mi nélkül oly unalmas és sivár ez a Föld.

Mert fontos vagy nekem, akár az oxigén,
nélküled fuldoklom, s majd meghalok én.

Hogy miért szeretlek, és mit jelentesz nekem?
Egyszerű a válasz, mert Te vagy az Életem.

Látod, hogy milyen szép felettünk az ég,
Nem hittem volna akkor, hogy ennyit ér,
Kezemből virágot kezedbe képzelek,
De ne hidd el mégse, bárhogy mondom Neked.

Nem tudom, hogy van ez,
de Neked könnyű lehet,
Nem tudom, hogy van ez,
hogy csak én veszíthetek!

Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!
Neked könnyű lehet, de azért nekem se rossz -
Arra gondolok, amire akarok!

Megvívtuk a csatát már ezerszer,
el is vesztettem már nem egyszer.
Ha még egyszer elveszítelek,
soha többé nem leszek már melletted.

Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még
hát kérlek Kicsim kérlek maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!

Ha majd egy nap elrepülsz mással,
és engem itt hagysz törött szárnnyal,
akkor talán nem érted a lényegét:
egy ember Neked adta az életét.

Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még,
hát kérlek Kicsim kérlek maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!

Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még
hát kérlek Kicsim kérlek maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!

Tegnap láttam Őt.
Nem beszélt. Csendben jött.
Felém se nézett.
Csak ment. Ki küzd életért.
Ránéztem.
S mikor arca felém suhant el.
Láttam a szeméből egy könnycsepp futott el.
Félelem. Ez volt szemeiben.
S onnantól már nem láttam sohasem.

Zokogok csak, míg már nem is hallom.
Lágy nyári szél, fújja el a hangom.
Fúj vele együtt az égre csillagokat.
Úgy repíti őket, mint apró pillangókat.
S egy pici seb, egy apró szisszenés.
Teljesedő lélek, halvány reszketés...

 

Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom Én.
Csak azt tudom.
Hogy nagyon szomorú lehet az a mondat.
Mit kiolvas belőlem valaki.
Ha letette a tollat.

Ne sírj! Az igazi könny ritka.
Mosolyogva szenvedi ez az élet titka.
Nem az az igazi szenvedés, mikor könnyes lesz szemed.
Hanem az, amit eltűrsz mosolyogva, csendesen.