Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szerelmes versek 6

2008.04.25
Nem
Kell a Szót
forrón ajkamra súgd
újra és újra ismételd.. mondd nekem
Emlékeim
fehér fekete fátylát
lebbentse hát fel
súlyos álmok után ismét szerelem
Láthatod
trónt emeltem.. halhatatlant..
foglald el méltó helyed
tűzben izzó pillantással vártam megváltó tekinteted
Hajnalban
harmatcseppben tükröződtem s észrevett az ősz
meg sem ismert.. magával új jelent hozott
Valóságunk - nyilvános műhelye titkos szegletén
arcodra
épp a friss
szerelemhez illő másik mosolyt
bősz igyekezettel kedvtelve faragott
Rengett
az ég
lehullottak már felesleges csillagok
Múlt mögé omolt a remény.. Hiába néha még felragyog
Most
sorban állok
A néma őrangyal szerepét
Nagy Rendezőnktől -mondják - én kaphatom.. s láthatlak
is talán egy engedékeny türelmes utolsó hajnalon...
 
 
Meggondolatlan
voltam
szokott szombati nagytakarításomban..
 
Szívemből
vésett
faragott polcát épp gondosan leporoltam
 
..Legyen
rend
élő és törött emlékek között..
 
mikor
első
csókunk s a titkos éjszaka szent párosa óvatlanul

lepréselt
száraz álmai miatt
egy kövér könnycsepp esszenciája szememből előgurult

Némán
szomjas párnámra hullt
s megrengetett minden általam ismert világegyetemet..

..Esetleg
saját Istenem keze remegett
szerelmem unott súlyától.. nem tudom.. lehet..
 
De
Androméda ködében csillag született
s hirtelen pár üstökös pályát változtatott..
 
Galaxisom
spirálkarjai lassan ölelik át e képet..

Foltozgatok évek óta két szót mely tépett.. Szeretlek Téged...
 
Jelentős
dózisokban szedem
javallott orvosságomat.. Hatóanyaga Idő ..

Megkérdeztem
gyógyszerészemet
miért csak mellékhatása felismerhető
Miért
vagyok gyógyíthatatlan
nagybeteg e gyógyszer miért nem hat nekem..

Undorító idő..
..és években nyelem..
rezisztens rá betegségem.. Reményvesztett Szerelem..
Elfoglalta
véremben az oxigén helyét..
Idegpályáimon -Róla- emlékek osztódtak szerteszét
gondolataim
álmosan ha ébrednek
reggel hanyagul összedobált versrészletekkel
túlírt
azonnali memóriát találnak ..
Betűnyi hely sincs semmi másnak
s nem íródott hozzám rég javítócsomag..
Varázstükröm
hiába kértem
ma sem mutatott lehetőséget túl sokat

Szerviz
ikon villog szememben..
rendszerhiba.. jele emléktöredezettségre mutat
Tudom
1.0 -ás verzió vagyok
felhasználóm ezért szórakoztató programként futtatott..
Most
vajon mit kéne tennem?
Szándékkal feledjem? Hiába örök memóriába mentsem?
Szavai
tüzében még mindig égek
Ez lenne földi dolgom ? Ez a saját-csak nekem-végítélet ?

Kitépni
valóságom múlt
s jövő közül..Ő segíthet ebben egyedül..

Sorsot
többé őt
a közömbös mindentudót úgysem kérdezem.. Szólíts
meg Szerelem..
Szólíts meg hisz' Érted még itt vagyok nem
baj
az első szó ha fájdalmas dadog
Hallgatásod
sok évnyi roppant súlyától lassan mégis térdre roskadok...
 
Szólj
a folyóról mily
féktelenül tombol közömbös szirt alatt
s hidat
verek partól partig
szívemen száraz lábbal sétálj háborgó habok fölött
Mesélj
a szélről
ha féktelen dühében változott viharrá
Szellővé
szelídítve zárom
zsákodba mit kezem újra befoltozott Mutasd
vezérlő csillagod
magányosan mégis ha felragyog.. én tenyeremen
emellek
..égig..
Ne félj.. ha szédülsz megbotlasz majd a magasban

Óv
szerelmem.. hatalmam..
Itt a mélyben csak karjaimba hullhatsz... 
 

lettem..
elhajított.. súlyosan mozdulatlan
Balgán zuhanás helyett repülni akartam..

Szerelemtől
kaptam szárnyaim s
hittel ott fenn a szédítő magasban..

..Kavics
mely kézből röppen
víztükörről egyszer még ha visszapattan

azért röptét iszapban végzi visszavonhatatlan...
Már
a viharnak szóltam
Ajtódnál lenge szellőként szótlan
türelemmel várja egyetlen szavad..
Nevetésed
gyöngyeit nagybátyjára bíztam
"szavadra akár tornádó leszek"
-tett ígéretet.. "bármire képes vagyok..
..álmában ha sóhajt segítségemmel azt is hallhatod.."
..Rólam
beszélgetett a Sors és
néhány lehetséges Jövő..
talán konzílium.. szerelemmel ily esetben meddig
terhelhető
túl a szív ha immunis
időre az elme s az
endorfin szerotonin lebomlás elve miért hatástalan..
..Lélegzeted
éltet.. vajon mely
szavak maradtak még a néma szív mögött..
valósággá mikor lesz mit adni ajkad nem tudott
Válasszá
a kérdés némul e melyre gyógyírt Tegnap Ma sem hozhatott...
 
Láttam
a Valóságot..
érintés.. lélegzet.. a színek .. mind mind tétovázott
s a félhomály babonázott tekintetem féltve
lusta felhőt húzott július vakító szemébe
Szabálytalan
szívdobbanás
ébresztette csöndre a nemtörődöm utcazajt
Tudom egy kisebb isten is hallotta e féktelen robajt
később a szél elmesélte amint mogorva Időt
ürüggyel
vonta félre
megállította.. nekünk .. Szenvedélyre fonódott kezünk
s ajkam forró titkok édes ízével ismerkedett..
A redőny résein leselkedett irigy fénypászmákat

szórt
sértődötten a nyár ..
Dalt tanult a szerelem.. mozdulat hangszereken
hangolta ritmusát sűrű vérünkbe oldotta dúdolta..
Nem kellett keresnie harmóniát..
Két
sóhaj
egymást ölelte járta át..andalította a szótlan szobát...
Már
minden titkos
emlékem darabokra ízekre szedtem
konok (emlékszem ide tettem)kétségbeesetten
..Egyetlen
Tőledérintést kerestem..
..Parázsló pillantást kaptam..elvarázsolt..
lelkem érintette hangod fejedelmi ráadás volt..
..Egy
kicsit most szükségem
lenne rád.. hallgatnám susogó ruhád
..lélegzeted.. csak nézném a szemed..
Kicsit
most szükségem lenne rád..
figyelni inteném a csöndet míg elmondanád
a ma történteket.. csak fognám a kezed..
Igen..
Kicsit szükségem lenne rád..
járni tanítnám lábujja hegyén az éjszakát
és lábán megállni végre az Időt.. csak Veled..
Szükségem
volna Rád.. csenek az égből
hajadra maroknyi tavaszi napsugárt
s szerelem szavakból szövök nyoszolyát.. Csak Neked...
Mondd
el majd..
Talán meghallgat téged..
..Szívhang..
minden
dobbanás szerelemmé lett
s az
időnek
konokul mond nemet
Övé
mind a perc
mi számomra valaha eljöhet
Oly
sokan
szavakba öntjük a reményt
Kevesen
közülünk
látják újra a fényt...
Nem
jön.. nem
érkezik várva várt levél
látom
pedig póstásom
tényleg igazán percet sem henyél..
..telefonom..
hiába mind
a nyolcat reggel tüstént bekapcsolom..
..e-mail
fiókjaim
roskatag csak reklámoktól napra nap..
Nyilván
én vagyok
ügyetlen.. galambpostát kellett volna vennem..
..Szemébe
néznem
többé nem illik s talán nem lehet soha
..E
törött arc
látványa már sötétben is tudom mostoha...
Vérem
tűzre emlékezik csókjaidban..
Vénusz istennőm igaz nevére
első
pillantásodtól lángra lobbant
szerelem tisztító tüzében égve..
Szakadatlan
mint kisdedet csitító dallam
zsonganak bennem a Tőled szavak
Birkózik
velem Érted az idő..
Izmaim lustán játékosan
kígyóznak tenyeredbe faragott bőröm alatt
de arcomon
a kamaszos mosoly
ijedtében számtalan ráncba örökre szétszaladt..
Elűzte - tán szándékosan - egy óvatlan pillanat...
Egyszer
tégy úgy mintha intenél..
néhány tucat lélegzetnél nekem az is többet ér
Csókodtól
örökre szomjas ajkam cserepes..dadog..
néma sivatagomban éltető szóra egyre sem bukkanok
Csak
úgy tégy mintha értenél
Várok .. s addig valóban úgy teszek mint aki él
Hangod
keltette viharát a szívnek
elmém hiú ábrándjai közé rombolni zárom..
..Ha
úgy tennél mint ki érint
leomlik makacs álomvilágom.. Lám hazudtam megint...
Néha
sürgető késztetést érzek
Tudoood.. érzékeken túli megérzések
olyankor kocsimmal mint az őrült tépek ..
..Kétes
igazolt boldogan
lopott pillantást vethettem Rád
másodpercnyi önfeledt hamisan gondtalan..
Magányba
sötétségbe
zárkózott a lelkem
sorsomnak minden tiltó szóért évekkel fizettem

..Kevés..
megkopott hatalmam a szavak felett
Bánatom önzőn pillantásomba telepedett
..otthonosan
rendezkedett be..
Emlékedből épített tornya ablakán
szememben bármikor tekintetébe nézhetsz..
"..Soha
nem
okoznék fájdalmat szándékosan.."
Nálam feledett szavaidnak édes szerelemíze van..
Ne
aggódj.. szakadékom
feneketlen.. most is visszhangzik szavam..
puha sötétjében meg nem üthetem széthulló önmagam..
Nem
fáj..
hidd el.. ezt a maradék parázsló szerelmet
nyugodtan vidd el.. Jól jöhet majd fagyban
Elemét
úgy emlékszem
majd' hat évig szívemből töltődni hagytam..